Várak-Várromok-Kastélyok (Hadviselés) Lovagi Kultúrák és Kézifegyverek

Ez a honlap Magyarország várait, várromjait és kastélyait igyekszik bemutatni, a sötét középkor hadviselésével együtt.


 

TÁRSADALOM



Az ország lakói


Az 1330-as években pápai tizedszedők jártak Magyarországon. A beszedett összegekről készült feljegyzéseik, ha töredékesen is, de fennmaradtak. Ezek alapján ekkor Magyarország népessége Szlavóniával együtt 2 millió körül lehetett. A nagy pestisjárvány a Kárpát-medencében 1349-ben pusztított, 1359 végén újabb járvány tört ki, hatásaikról számszerű adatokat nem ismerünk. A máshol többször előforduló éhínség Magyarországon jelentéktelen volt. Az Európában e korszakban tapasztalható nagy népességcsökkenés nem mutatható ki, az 1430-as években az ország lakossága 3-3,5 millió körül járhatott.


Magyarországon, akárcsak Nyugat-Európában, a társadalmi csoportokat rendnek, az egy rendhez való tartozást helyzetnek, állapotnak nevezték. A rendhospesek szabadságáról. A 14. század a jogi egységesülés évszázada. Első évtizedeiben a nemesség, a század közepére a jobbágysághoz tartozók jogai váltak az egész országban hasonlókká. az azonos jogokkal élők közösségét jelentette, a vagyoni eltérés az azonos rendbe tartozók között igen nagy lehetett. A rendhez való tartozás a születéskor eldőlt, a társadalmi mozgás lehetősége kicsiny volt. A társadalmi csoportok kiváltságait szabadságnak hívták, így beszéltek pl. a nemesek.



Egységesülő nemesség és jobbágyság


A nemesi rend a mindig is nemesnek hívott rétegen kívül a királyi szerviensekből és a várjobbágyok egy részéből állt össze. Az 1351-es törvényben kimondott "egy és ugyanazon nemesi szabadság" nem azt jelentette, hogy mostantól kezdve egységes jogaik vannak, ez ugyanis már évtizedekkel korábban kialakult, hanem a magyarországitól eltérő jogállású drávántúli és erdélyi nemesek helyzetére vonatkozott. Nemesnek nevezték a földbirtokosokat a birtoknagyságtól függetlenül, nemesi birtok lehetett egyetlen telek és több váruradalom is.


A nemesi birtok nem az egyes családtagoké, hanem az egész nemzetségé volt. Az ősi jószág a nemzetségen belül öröklődött. Az ősiség nem Nagy Lajosúj adomány találmánya, ő a mindig is meglévő jogelvet csak pontosította az 1351-es törvényben, ráadásul úgy, hogy az Aranybullának egy olyan rendelkezését hatálytalanította, mely alig, vagy soha nem is ment át a gyakorlatba. Az 1351-es rendelkezés a királyi jog védelme érdekében történt, hogy a fiúörökösök nélkül elhunytak (ún. magvaszakadtak) öröksége visszaszálljon a királyra. Nagy Lajos még uralkodása elején bevezette az rendszerét, mely súlyos csapás volt a nemzetségi birtoklásra.


A 14. század második felében felbomlottak a régi úri nemzetségek, ezután önálló családokként élték életüket, régi rokonságukra már csak az ősi birtok és közös címerük emlékeztetett. A nemes családoknak azok a tagjai, akik udvari szolgálattal adományt szereztek, azt többé nem osztották meg nemzetségük tagjaival. Az Anjou-korban és a Zsigmond-kor elején a nemességen belül az igazi választóvonal az udvari és a vidéki nemesség közt húzódott, udvari szolgálattal lehetett bejutni a bárók közé is.


A bárókon az Anjou-korban még az ország fő tisztségviselőit értették. Körük először 1350 körül szűkült, ettől kezdve a megyésispánok - a pozsonyi ispán kivételével - nem számítottak közéjük. A hivatalban már nem lévő tisztségviselők is bárók voltak, gyermekeik azonban ekkor még nem. Zsigmond nagy adományai után kezdett kialakulni az a zárt főnemesi rend, melynek alapját már nem kizárólag a tisztség, hanem az örökléssel szerzett nagybirtok is jelentette.


Az udvarban tartózkodó, bárói tisztséget még nem kapott nemeseket három csoportba sorolták: az udvari lovagok, az udvari ifjak és az udvari apródok közé. Hogy ki melyik csoportba került, azt nem életkora döntötte el, hanem a származás és az érdemek. Az udvari nemesek részt vettek az igazgatás mindennapos munkájában. Ők és a bárók nemcsak saját birtokot kaptak adományba, hanem tisztségi birtokot, honort is, melyet az uralkodó bármikor visszavehetett tőlük, a honorbirtok jövedelmét azonban ők élvezték.


A vidéki birtokos nemeseket köznemeseknek nevezzük. Beleszólásuk a nagypolitikába nem volt, csak a megyei igazgatásban hallathatták szavukat. Az egytelkes nemesek paraszti sorban éltek. Mindkét rétegből számosan léptek be valamelyik nagyúr szolgálatába, családjába, idegen szóval famíliájába, így familiárisokká lettek. Az udvari nemesség és a familiárisok bármilyen valós társadalmi csoportok is voltak, nem váltak renddé, tagjaik éppúgy nemesnek számítottak, mint uraik. Ennek oka az volt, hogy a magyar jog szerint mindenki nemesnek számított, akinek saját birtoka volt.


Az ország különböző részein éltek olyan nemesek, akiknek az anyaországitól eltérő, szűkebb jogaik voltak, őket helyi vagy partikuláris nemeseknek hívjuk. A drávántúliak adómentességét 1351-ben mondták csak ki, s ekkortájt ismerték el az erdélyiek úriszék-tartási jogát is. A liptói és turóci nemesek vagy a szepesi tízlándzsások eltérő állapota egykori eredetükkel és zárt földrajzi helyzetükkel függött össze. Nem számítottak igazi nemesnek az egyházi nemesek, az ún. praedialisták, akik egyházi birtokon éltek és békében igazgatási feladatokat láttak el, háborúban uruk oldalán szálltak harcba.


A 13-14. század fordulójának zavaros politikai viszonyai között megszűnt a királyi várszervezet, vele együtt a hozzá kötődő rétegek: a várnépek és várjobbágyok is eltűntek, ugyanígy széthullott a királyi udvarnokszervezet is. A mások birtokán élő parasztokat a 14. század közepétől egységesen jobbágyoknak hívták függetlenül attól, hogy királyi, nemesi vagy egyházi birtokon éltek. Jobbágyok a felszabadított, uruktól földet kapott szolgákból, a királyi várszervezet várnépeiből, a lesüllyedt várjobbágyokból, az udvarnokszervezet udvarnokaiból és a hospesekből lettek. Jogaikat és kötelességeiket a korábbi hospesek jogai mintájára állapították meg.


A jobbágy szabadon használhatta földjét, azt utóda örökölte. Ha adósságait és földbérét kifizette, szabadon elköltözhetett más földesúrhoz. Szabad költözésüket uruk gyakran gátolta, ezt már 1391-ben törvénnyel kellett megerősíteni. A jobbágy földesurának készpénzben földbért, természetben ún. ajándékokat pl. bárányt, kalácsot, a bor és néhány helyen a szántóföldi termények után kilencedet fizetett. A robot, melyet a földesúri major számára kellett teljesíteni, ekkor még igen csekély volt. A földbér és az ajándékok fizetése több, helyenként változó számú és dátumú időpontban történt.


A jobbágyi szolgáltatásokat a szokásjog szabályozta. A jogi egység ellenére a jobbágyok szolgáltatásaiban nagy különbségek voltak, melyek abból adódtak, hogy elődeik milyen korábbi társadalmi rétegből érkeztek. Utoljára Zsigmond korában különböztették meg az udvarnokokat más jobbágyoktól. A hospesek sok helyen az egész középkor folyamán megőrizték az átlagosnál jobb helyzetüket. Az öröklés során a telkek felaprózódtak, a jobbágyok fél-negyed vagy még ennél is kisebb telken gazdálkodtak, a 15. században már a negyedtelek volt az átlagos teleknagyság. A telekkel nem, legfeljebb csak önálló házzal rendelkező parasztokat zsellérnek hívták, ők bérmunkában dolgoztak, vagy csak bérelték telküket.


A jobbágy védelméről - ha kellett, erővel is - földesura gondoskodott, aki jobbágya részére köteles volt úriszékén igazságot szolgáltatni. I. Károlytólpallosjogot, így birtokaikon nemcsak kisebb jelentőségű ügyekben és saját jobbágyaik fölött ítélkezhettek, hanem minden ott elfogott gonosztevő felett. A pallosjogot nyert birtokos földje kikerült a megyésispán bírói hatalma alól, magyar szóval ezért nevezzük e jogot szabadispánságnak. kezdődően a bárók és az udvari nemesek mind többen kaptak


nemes, rend

 
 
 
 
nemes


A világi társadalom felső rétegének tagjai, kiknek öröklődő előjogaik vannnak a politikai vezetésre, melyet többnyire egykori, vélt vagy valós, katonai szolgálatból eredeztetnek. A magyar nemesség négy sarkalatos joga a következő:


a) Előzetes idézés vagy rendes ítélet nélkül közbűntettekben való tettenérés kivételével nem tartóztathatók le.


b) Senki másnak hatalma alatt nem állnak, mint a törvényesen megkoronázott fejedelemnek.


c) Törvényes jogaikkal és földbirtokuk határain belül minden jövedelmeikkel szabadon élhetnek, ki vannak véve mindenféle jobbágyi szolgálat, adó és vám fizetése alól, csupán az ország védelmére tartoznak katonáskodni.


d) Ha bármelyik királyuk vagy fejedelmük nemesi jogaik ellen tenni merészelne, ellenszegülhetnek és ellene mondhatnak anélkül, hogy hűtlenség vétkébe esnének. A magyar nemesi jog alapja a birtok, a birtokadomány a nem nemest is megnemesítette, akárcsak a nemtelen férfi és a nemes asszony házasságából született gyermeket az ilyenkor neki birtokban kiadandó leánynegyed.



rend


Azonos jogállású tagokból álló társadalmi csoportok, melyek tagjainak társadalmi helyét a csoportba való születés, képzettségük, foglalkozásuk határozza meg. Az európai érett középkorban kialakuló azonos jogállású társadalmi csoportok, melyek a rendi gyűléseken képviseltetik magukat.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 313
Tegnapi: 149
Heti: 734
Havi: 4 582
Össz.: 755 999

Látogatottság növelés
Oldal: Társadalom
Várak-Várromok-Kastélyok (Hadviselés) Lovagi Kultúrák és Kézifegyverek - © 2008 - 2024 - varak-varromok-kastelyok.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »