Várak-Várromok-Kastélyok (Hadviselés) Lovagi Kultúrák és Kézifegyverek

A "Camelot" név a XII. századi francia költõ, Chrétien de Troyes-tól származik. Pártfogónõje, Marie de Champagne, Aquitániai Eleonóra leánya megbízásából s a trubadúr líra ihletésére õ szõtte Arthur legendájába a lovagi szerelem témáját, amely arról szól, hogy egy hölgy egy lovag rajongásának célpontjává válhat, aki kész neki szentelni életét. Ez önzetlen cselekedetekre indította a lovagokat, a történetet pedig vonzóvá tette a hölgyek számára.

Chrétien Camelotja elbûvölõ erdõk és várak idõtlen táján fekszik, ahol mindennaposak a csodák és varázslatok. Innen indultak küldetésükre a lovagok, hogy bajba jutott hölgyeket mentsenek meg, valóságos és természetfeletti veszedelmekkel szálljanak szembe, és végül hazatérjenek Camelotba. Camelot a rendíthetetlenség jelképe lett egy kiszámíthatatlan világban, a civilizációt szimbolizálta a barbársággal szemben, a zûrzavar közepette a rendet, a dicsõséges múltat és a ragyogó jövõt…

Camelot története Arthurral kezdõdik és végzõdik. Van némi bizonyíték arra, hogy a legendás király létezõ személy volt, egy V. századi brit hadvezér, aki a rómaiak távozása után a szigetre benyomuló szászok felett aratott gyõzelmeket. A szász hódítást követõen a róla szóló regék a kelta népköltészet részévé váltak, és nemzedékrõl nemzedékre öröklõdtek a kelta britek között, akiket az angolszászok õsi földjükrõl a szász fennhatóságon kívül esõ Walesbe és Bretagne-ba szorítottak. Nem véletlen, hogy Camelotot a kelták földjén kezdték keresni.

Elsõként a XII. századi, kelta eredetû történetíró, Geoffrey of Monmouth foglalta össze Arthur élettörténetét. Elbeszélésében Arthur udvarát a dél-walesi Caerleonba helyezte, egy római erõdítmény, Isca falai közé. Akkortájt még láthatók voltak itt egy valaha virágzó város maradványai. Caerleon az Usk folyó partján fekszik, amelyen a királyok és királynék Arthur aranycsúcsos palotákkal teli városába utazhattak.

A legendabeli Camelot legnagyobb valószínûség szerint a somerseti South Cadbury várában "lehetett". Abban az idõben, amikor a feltevések szerint Arthur élt, itt állt a legnagyobb ismert brit erõd, egy olyan király fõhadiszállása, aki páratlan sereget tudott csatasorba állítani. Elsõként John Leland, régiségbúvár és utazó, VIII. Henrik udvari krónikása "azonosította" 1532-ben Cadburyt Camelottal.

Leland állítását régészeti bizonyítékok is alátámasztják. Az 1960-as években a Leslie Alcock régész által vezetett ásatások feltárták, hogy South Cadbury vaskori erõdítményét az V. század végén, amikor Arthur még igencsak aktív lehetett, birtokba vették és megerõsítették a kelta britek. Az erõdítményt az i. e. I. században építették, i. sz. 83-ban a rómaiak bevették, és újjáépítését megelõzõen 400 évig lakatlanul hagyták. Az V. századi faépítményeknek, többek között egy négyszög alakú, 19 m hosszú teremnek az erõd központjában csak nyoma maradt. Lehet, hogy itt állott egykor a Kerek Asztal ?

Egy másik nagy reményû "igénylõ" Tintagel vára, Cornwall északi partvidékén, Arthur feltételezett születési helye. A XII-XIII. századbeli vár jóval késõbbi annál, semhogy Camelot lehessen. Bármi legyen is a kapcsolat Camelot és Tintagel között, az állítólagos egyezés máig idevonzza a turistákat…

Arthur király történetének máig legismertebb változata Thomas Malory 1485-ben megjelent Le Morte d'Arthur (Arthur halála) címû mûve. Malory Winchesterrel azonosította Camelotot, egyszerûen azért, mert 849-tõl 1066ig az volt a szász királyi székhely. Egy másik hagyomány szerint Arthur Britannia északi részén élt, egy Dalriada (ma Argyll) nevû királyságban, utolsó ütközete, a camlani csata helyszíne pedig Camboglanna volt, egy római erõdítmény Hadrianus fala mentén.

Arthur királyról elsõként egy X. századi walesi költemény tesz említést, de népszerûvé Geoffrey of Monmouth révén vált a XIl. században. A legendát késõbb különbözõ elemekkel bõvítették. Chrétien de Troyes a lovagi szerelemmel, Robert de Borona Szent Grál kehellyel, és végül Thomas Malory foglalta egységbe a történetet. Malory Arthurja hõsi hagyományok követõje, aki túlerõvel szemben küzd a királyi cím megszerzéséért. Az ifjú, Merlin varázsló neveltje, bebizonyítja, hogy õ a trón igazi örököse, kihúzza a szikfából a kardot, amire senki más nem képes. Amint megszilárdítja birodalmát, a Tó Hölgyétõl megkapja Excaliburt, a varázskardot. Aztán feleségül veszi Lady Guennuerát, a hozomány részeként övé lesz a Kerek Asztal, és megalakítja udvarát Camelotban.

A lovagok hõsiességét számos feladat teszi próbára, a legnagyobb a Szent Grál keresése. Arthur bukását végül valamennyi közül a legkiválóbb lovag, Sir Lancelot Lady Guennuera iránti szerelme okozza. Az egyetértés megbomlik, Mordred, a király unokaöccse kísérletet tesz a hatalom megszerzésére. Arthur és Mordred a camlani csatában csapnak össze, ahol mindketten elpusztulnak, és velük együtt a cameloti királyság is…