Dunnottar vára
Dunnottar vára | |
Ország | ![]() |
Országrész | ![]() |
Régió | Grampian |
Megye | Aberdeenshire |
Település | Stonehaven közelében |
Épült | a 13 - 17. században |
Anyag | kő |
Lerombolták | a 18. század elején |
Állapot | romos |
Tulajdonos | magántulajdon |
Tengerszint feletti magasság | 50 m |
Látogatható | tavasztól őszig |
Weblap | http://www.dunnottarcastle.co.uk/ |
Dunnottar vára egy romos, középkori erődítmény, mely egy meredek, sziklás földnyelven helyezkedik el, Skócia északkeleti partvonalán, körülbelül 3 kilométerre Stonehaven településtől. A ma is látható épületmaradványok nagyjából a 15. és a 16. századból származnak, de egy fontos erődítés már biztosan állt e helyen az úgynevezett sötét kor (korai középkor) idején is. Dunnottar jelentős stratégiai szerepet játszott a skót történelemben a középkortól egészen a felvilágosodás koráig. Elhelyezkedése miatt egyrészt figyelni tudta az Észak-Skócia felé tartó hajókat, másrészt pedig – mivel egy keskeny tengerparti fennsíkon állt – ellenőrzés alatt tarthatta a szárazföldi forgalmat is, különösen az ősi Causey Mounth-on, az egyetlen olyan középkori úton közlekedőket, mely a déli partoktól a porthleteni lápon át Aberdeenbe vezetett.[1] A hely ma magántulajdonban van, azonban nyitva áll a látogatók előtt és évente turisták százezrei keresik fel.
A romok hozzávetőlegesen 12 000 négyzetméternyi területet foglalnak el, melyet látszólag függőleges sziklák határolnak és 50 méterrel emelkedik az Északi-tenger szintje fölé. Az „L”-alakú vár egy keskeny földsávon és a masszív főbejárathoz vezető meredek ösvényen keresztül közelíthető meg. A sziklák és a fennsík által meghatározott, és észak-déli irányban mérföldekre elnyúló geológiai alakulat tengeri madarak tízezreinek ad otthont, a skót partoknak ezt a szakaszát Észak-Európa jelentős madár-menedékhelyévé téve, úgy az állatok mennyiségét, mint a fajok számát tekintve.
Edinburgh vára | |
![]() |
|
Az edinburgh-i vár | |
Ország | ![]() |
Országrész | ![]() |
Régió | Lothian |
Megye | City of Edinburgh |
Település | Edinburgh |
Épült | a XII. századtól folyamatosan |
Anyag | kő |
Tulajdonos | Historic Scotland |
Látogatható | egész évben |
A vulkáni eredetű sziklacsúcson magasodó edinburgh-i vár egy ősi erődítmény, amelynek égboltra rajzolódó sziluettje Edinburgh legtöbb pontjáról látható. A helyén már az időszámításunk előtti 9. században is éltek emberek. I. Dávid király uralkodása, azaz a 12. század óta bizonyítottan királyi vár állt itt, és a hely nem szűnt meg uralkodói rezidencia lenni egészen az angol és a skót korona 1603-as egyesítéséig. Lévén a Skót Királyság egyik legfontosabb erőssége, az edinburgh-i vár számtalan történelmi konfliktus részese volt a 14. századi skót függetlenségi háborúktól az 1745-ös jakobita felkelésig terjedő időszakban. Jónéhány alkalommal ostromolták, hol sikeresen, hol eredménytelenül. A 17. század végétől katonai támaszponttá vált és egy nagy laktanya is helyet kapott benne. Műemléki jelentőségét a 19. században ismerték fel, azóta több jelentős újjáépítési szakaszon ment át.
A jelenleg is álló épületek küzül csak kevés származik a 16. századi „hosszú ostrom” előtti időkből, mikor a vár erődítéseinek nagy részét lerombolták a tüzérségi lövedékek. A legismertebb kivétel a Szent Margit-kápolna, Edinburgh legidősebb fennmaradt épülete, mely a 12. század elején épült. A nevezetes építmények közé tartozik még a királyi palota és a 15. századi nagyterem. A várban találjuk meg a Skót Nemzeti Katonai Emlékhelyet és a Skót Nemzeti Hadtörténeti Múzeumot is. A vár jelenleg a Historic Scotland kezelésében van és Skócia második leglátogatottabb turista látványossága.[1] Bár a laktanyát 1920-ban kiürítették, a várban továbbra is fennmaradt a katonai jelenlét, úgy a ceremóniák, mint az adminisztráció szintjén. Itt rendezik meg évenkénti gyakorisággal az úgynevezett Military Tattoo-t, az Edinburgh, sőt egész Skócia egyik szimbólumává vált katonazenekari fesztivált.
Kisimul vára | |
![]() |
|
A vár falai és tornya az öböl felől nézve | |
Ország | ![]() |
Országrész | ![]() |
Régió | Western Isles |
Megye | Na h-Eileanan Siar |
Település | Castlebay |
Anyag | kő |
Állapot | részben helyreállítva |
Tulajdonos | MacNeil-klán (a Historic Scotlandnek bérbe adva) |
Látogatható | egész évben |
Kisimul (Kiessimul vagy Chisimul) vára egy kis középkori vár Skóciában, a Külső-Hebridák Barra nevű szigetén, Castlebay központjában.
A várra vonatkozó legkorábbi feljegyzés a 16. század közepéről származik.[1] A várat minden oldalról víz veszi körül és sohasem tudták elfoglalni. Az erődítmény neve a gael cios (adó) és mul (domb, halom) szavakból származik.
Kisimult 1838-ban hagyták el lakói, mikor a szigetet eladták. Ettől kezdve a vár állapota rohamosan romlani kezdett. Köveinek egy részét halászhajók nehezékéül használták fel, sőt, még Glasgow járdáinak burkolására is került belőlük. A maradványokat – a sziget nagy részével egyetemben – 1937-ben vásárolta vissza a MacNeil-klán és hozzákezdett az újjépítéshez.
Stirling vára | |
![]() |
|
Stirling vára délnyugatról | |
Ország | ![]() |
Országrész | ![]() |
Régió | Central |
Megye | Stirlingshire |
Település | Stirling |
Épült | XIV - XVI. sz. |
Anyag | kő |
Állapot | ép |
Látogatható | egész évben |
A Stirling városában található Stirling vára az egyik legnagyobb és - úgy építészetileg, mint történelmileg - legfontosabb vár Skóciában. Az erődítmény a Castle Hill (Várdomb) tetején áll, amely egy vulkánikus eredetű szikla és az úgynevezett Stirling Sill (stirlingi szill) nevű geológiai alakzat egyik alkotója. Három oldalról kiváló védelmet nyújtó meredek sziklák határolják. Mivel a Forth folyó átkelőjénél épült, a kezdeti időkben stratégiailag fontos szerepe volt. A várat a Historic Scotland szervezet működteti.
Tantallon vára | |
![]() |
|
Tantallon vára délről | |
Ország | ![]() |
Országrész | ![]() |
Régió | Lothian |
Megye | East Lothian |
Település | North Berwick |
Épült | kb. 1350 |
Építő | William Douglas |
Anyag | kő |
Állapot | romos |
Tulajdonos | Historic Scotland |
Látogatható | egész évben |
Tantallon vára egy, a 14. század közepéről ránk maradt erődítmény, amely 5 km-re délkeletre található North Berwicktől (East Lothian, Skócia). Egy hegyfok tetején ül, szemben a Bass Rock nevű vulkáni eredetű sziklaszigettel, a Firth of Forth öbölre, a Forth folyó tölcsértorkolatára nézve. A késő-középkori függönyfalas skót várak[1] mintájára épült tantalloni várat mindössze egy oldalról, a szárazföld felől védte várfal, a másik három oldalról a tengerpart sziklái biztosítottak természetes védelmet.
A várat a 14. század közepén építtette William Douglas, Douglas 1. grófja. Fennállása során az építmény, amelyet Douglas házasságon kívül született fiára, Angus későbbi grófjára hagyott, számtalan ostrom ellenére nagyrészt a leszármazottak birtokában maradt. Ostromolta IV. Jakab skót király 1491-ben, majd később utódja, V. Jakab 1528-ban. Ez alkalommal komoly sérüléseket szenvedett. Vívták Tantallont az első püspökháború során, 1639-ben, és nem kímélte Oliver Cromwell 1651-es skóciai inváziója sem, amikor ismét súlyos rombolásokon ment keresztül. 1699-ben a Douglasek eladták. A romot jelenleg a Historic Scotland kezeli.
Urquhart vára | |
![]() |
|
Urquhart vára, a lakótorony romjai | |
Ország | ![]() |
Országrész | ![]() |
Régió | Highland |
Megye | Inverness |
Település | Drumnadrochit közelében |
Épült | valószínűleg a 13. században |
Építő | feltehetően a Durward család |
Anyag | kő |
Lerombolták | 1692. |
Állapot | romos |
Tulajdonos | National Trust for Scotland |
Látogatható | egész évben |
Urquhart vára (Skóciában, a Loch Ness mellett, az A82-es főut mentén, Fort William és Inverness között található. Közel fekszik Drumnadrochit faluhoz. Bár manapság teljesen romos állapotban van, a középkori Skócia egyik legnagyobb erőssége volt. Maradványaiban is lenyűgöző, előkelően terpeszkedik el a dombtetőn, folyamatosan szemmel tartva a tavat. A Nessie, a „Loch Ness-i szörny” utáni kutatások is többnyire a vár környékén zajlanak.
)