ERDÉLY TÖRTÉNETE A HUNYADIAK KORÁBAN

Zsigmond király halála után 1438. január 1-én veje, Albert osztrák herceg lett Magyarország királya. Ő volt Magyarország trónján az első Habsburg király. A Zsigmond uralkodásának utolsó évében kitört parasztlázadás alig csillapult le, mikor II. Murád szultán Vlad Drakul havasalföldi vajda társaságában Erdélybe tört. Két hónapig tartott a kegyetlen dúlás, amelynek több száz város áldozatul esett, s a kivonuló török hadsereg egykorú tudósítások szerint 70 000 foglyot hurcolt magával.

Erdély vajdája ez időben Losonci Dezső volt, aki a veszedelmért elsősorban azokat a főurakat tette felelőssé, akik, amikor ő a török beütésének hírére a nemességet fegyverre hívta, nem jelentek meg táborában. Megbüntetésüket követelte és jószágaikat lefoglalta, ami súlyos viszálykodások forrása lett. A falusi szász parasztok nagy része a törökök elől az ország belsejébe menekült. A törökök kivonulása után vissza akartak térni lakóhelyeikre. Ebben őket a nemesurak, de főleg a püspök igyekeztek meggátolni, mert szerették volna őket jószágaikon jobbágyokul letelepíteni.

Ez erőszakoskodás bántotta a szászokat, akik között ez időben a vallásos kérdések is erős izgalmakat okoztak. A baseli zsinattal kapcsolatos egyházreformáló mozgalmak hullámverései Erdélybe is elérkeztek. A Németországból hazatért szász kereskedők magukkal hozták azokat az iratokat, amelyek a zsinaton tárgyalt kérdésekkel foglalkoztak, s azok a szász papság között elterjedtek, sőt Tamás nagyapoldi lelkész, Savoyai Félix ellenpápa megbízólevelével ellátva, nyilvánosan kezdte hirdetni a baseli zsinat ellenzéki tagjaitól terjesztett tanításokat, aminek következtében többen elszakadni igyekeztek a katolikus egyháztól.

E zavarokat még növelte az a trónviszály, amely Albertnek 1439. október 28-án Bécsben bekövetkezett halála után Erzsébet özvegy királyné és Ulászló között támadt a magyar trónért. E versenyben Ulászló lett a győztes, aki az erdélyi zavaros állapotoknak úgy vélt teljesen véget vetni, hogy Erdély vajdájává Hunyadi Jánost, egyik legbuzgóbb hívét nevezte ki. {* Újlaki Miklóssal együtt, megosztva.} E kinevezéssel kezdődik a középkori magyar történetnek az a fényes korszaka, amelyet a Hunyadiak korának nevezünk.

Hunyadi János Hunyad megyei román kenéz családból származott. Elődei közül név szerint csak nagyatyja, Serban kenéz ismeretes. Atyját Vojknak [Vajk] hívták, aki a király szolgálatában állott és érdemeinek jutalmazásául a királytól 1409-ben Vajdahunyadot kapta. Hunyadi János, apja példáját követve, szintén a király szolgálatába állott. Abban az időben, mikor apja Hunyad várát kapta adományul, Újlaki Miklós macsói bánnak volt kapitánya. A következő években Brankovics szerb fejedelem délmagyarországi jószágain katonáskodott. 1428-ban Zsigmond király udvari vitézévé lett és feleségül vette Horogszegi Szilágyi Erzsébetet, kinek apjával, Szilágyi Lászlóval együtt katonáskodott Délmagyarországon. 1433-ban Zsigmond királyt Itáliába követte és mellette is maradt egészen Zsigmondnak 1437-ben bekövetkezett haláláig.

Hunyadinak vajdasága második évében (1441-ben) alkalma nyílt fegyverét összemérni a törökkel. Murád szultán Mezid béget küldötte Erdélybe, kinek hadaival Hunyadi Lépes György erdélyi püspök társaságában Szentimrénél ütközött meg. A csata elveszett, Lépes püspök elesett. Hunyadi maga is alig menekülhetett Gyulafehérvárra. A diadalmas Mezid bég Szeben ostromára készült. Ezalatt Újlaki Miklós, Hunyadi vajdatársa új sereggel érkezett a Gyulafehérvárra menekült Hunyadihoz. A Szeben felé igyekvő török sereget Hunyadi ismét megtámadta. A győzelem teljes volt. Maga Mezid bég is elesett. Seregének megmaradt része a Vöröstoronyi-szoroson át Havasalföldre menekült. Hunyadi utánuk ment és onnan is kiűzte őket.

Murád szultánt Mezid bég kudarca nem csüggesztette el. A következő évben (1442) Sehábeddin ruméliai beglerbéget küldötte 80 000 emberrel Erdély ellen. Ez újabb török hadsereg Orsovánál nyomult be az országba és a Hunyad megyén át tört Erdélybe. Hunyadi aránylag csekély (15 000) főnyi, de kitűnően felszerelt és harcedzett seregével útját állotta, és egyikét aratta legszebb diadalainak. A török sereg majdnem teljesen megsemmisült és tábora roppant zsákmánnyal együtt Hunyadi kezébe esett.

E győzelmes védelmi harcok nemcsak a magyar nemzetben, hanem egész Európában is közlelkesedést keltettek, sőt ebből kifolyóan a török Európából való kiűzetésének gondolatát ébresztették fel. Az 1442-i budai országgyűlés nagyszabású támadó hadjárat indítását határozta el. Mintegy 40000 főnyi hadsereg indult útnak I. Ulászló és Hunyadi vezérlete alatt a török ellen. Hunyadi e hadjáratban hat nagy csatában verte meg a törököt és 1444 újév napján átkelt a Balkán-hegységen. Nem lévén felkészülve a téli hadjáratra, miután az útját állani akaró Kászim beglerbég hadseregét Szófiától keletre megverte, nagy zsákmánnyal visszatért Budára.

E balkán hadjárat nagyszerű eredménye egy európai liga alkotásának tervét ébresztette fel a kereszténységben, melynek célja a török Európából való kiűzése lett volna. Murád szultán értesülvén e tervről, békét ajánlott. A király Hunyadi tanácsára e béke-ajánlatot elfogadta és a békeszerződés 1444. július havában Szegeden meg is köttetett. A király azonban Cesarini Julián pápai követ sürgetésére Hunyadi tanácsa ellenére megszegte a békét. E második balkáni hadjáratnak is Hunyadi lett a fővezére, amely azonban a várnai csatavesztés következtében (1444. november 10.) gyászos eredménnyel végződött. Ulászló király elesett és maga Hunyadi is alig tudott elmenekülni Havasalföldre, ahol Vlad Drakul vajda letartóztatta, és csak akkor adta ki, mikor a magyar rendek háborúval fenyegették.

Hunyadinak, kiszabadulván Vlad Drakul vajda fogságából, az 1446. évi országgyűlésen sikerült a rendeket rábírni, hogy a legitimitás követelményének megfelelően Albert király fiát, Lászlót válasszák királlyá. Miután László még kiskorú volt, az ország kormányzását Hunyadi Jánosra bízták, kormányzónak választván őt László király nagykorúságáig.

Hunyadinak, mint kormányzónak egyik legelső gondja volt az ország keleti határainak biztosítása a török támadás ellen. Ezért Vlad Drakul havasalföldi vajdát elűzte és helyébe Dánt tette vajdává. Az elűzött Vlad Drakul vajda nem nyugodott bele sorsába, hanem török segítséggel megtámadta Dán vajdát, kinek Hunyadi a Törcsvári-szoroson át gyorsan a segítségére sietett. E hadjárat Vlad Drakul vajda elűzetésével végződött. Hunyadi viszonyát a két román vajdasághoz legtalálóbban jellemzik V. László király 1457. március 27-én kiadott oklevelének azon szavai, amelyekkel Hunyadit azzal vádolja, hogy a "hűséges moldvai és havasalföldi vajdákat hol megölte, hol elkergette, s helyükbe olyanokat tett, akik neki lekötelezettjei valának."

Hunyadi ezt azért tette, hogy e vajdaságok területét és haderejét biztosítsa a török ellen Magyarország számára, mert a balkáni viszonyok olyanok voltak, hogy újabb alkalom kínálkozott egy sikeres balkáni hadjáratra. 1448-ban Hunyadi meg is indította e második balkáni hadjáratot, amelynek színtere a mai Ó-Szerbia volt, amely azonban Dán vajda árulása következtében a rigómezei csatával éppen olyan szerencsétlenül végződött, mint az első Várnánál.

Hunyadi e nagy háborúit a török ellen az erdélyi hadakra támaszkodva vívta. Az erdélyi magyar és székely hadak alkották mindenkor magvát annak a hadseregnek, amelyet a török ellen vezetett. Éppen ezért teljesen igazolt a székelyeknek az az állítása, amelyik az Ecsedi Báthori István vajda ellen 1493-ban a királyhoz benyújtott panaszlevélben foglaltatik: "Minden hadjáratban és táborozásban ott voltunk az ország védelmére s a mi őseink vére különböző országokban: tudniillik Moldvában, Havasalföldön, Rác-Török-Horvát-Bolgároszágban bőven omlott, véreinkből patakok folytak, csontjainkból halmok emelkedtek." A székelyek vitézségének jutalmazására és emlékére a csíksomlyói ferencrendi kolostornak harminckét családot adományozott azzal a kikötéssel, hogy minden más szolgálattól mentesek legyenek.

A balkáni népek mondái és történeti hagyományai bizonyítják, hogy benne a szerbek, románok, macedónok és bulgárok az erdélyi magyarságnak, főleg pedig a székelyeknek vezérét látták. A délszláv históriás énekek nemcsak Szibinyáni Jankónak (Szebeni Jánosnak) nevezik, hanem majdnem ugyanannyiszor Székely Jánosnak is. A moldvai népmondák szintén mint Székely Jánost emlegetik. A macedo-roman históriás énekekben Jencsó Ungurul mellett Jencsó Secuiul is előfordul.

Hunyadinak 1452-ben sikerült elérnie, hogy Frigyes osztrák herceg V. Lászlót kiadta a koronával együtt. Ekkor Lászlót királlyá koronázták és Hunyadi a kormányzóságról lemondott. A király azonban őt királyi helytartóvá és az ország főkapitányává nevezte ki; azonkívül besztercei gróffá tette, neki adományozván Beszterce városát és vidékét, amely eddig a királyné birtoka volt.

1453-ban II. Mohamed szultán Konstantinápolyt is elfoglalta. Konstantinápoly elfoglalása egész Európát megdöbbentette s egyúttal a legkomolyabb intő jel volt Magyarország számára. A török ellen való európai liga eszméje újra felvetődött, de mielőtt belőle valami lehetett volna, Mohamed szultán 160 000 emberrel megindult Belgrád ellen, hogy annak elfoglalása után Magyarország ellen vonuljon.

Hunyadi Belgrád parancsnokává sógorát, Szilágyi Mihályt neveztette ki. Kapisztrán János pedig a pápa felhatalmazása alapján Magyarországon keresztes hadat hirdetett. A török ostrom alá fogja Belgrádot, de mielőtt Belgrád elesett volna, Hunyadi, egyesítve seregét Kapisztrán kereszteseivel, Belgrád alá ment és egy véres csatában megsemmisítette Mohamed seregét.

Belgrád felmentésével Magyarország a szó szoros értelmében a nyugati kereszténység igazi védőbástyájává lett. Hunyadi e győzelme egyike volt a legszebb győzelmeknek, amelyet valaha csatamezőn arattak, s annak kimagasló alakjai valóban méltók az egész keresztény világ hálájára. Még Mohamed szultán is a legnagyobb elismeréssel szólt Hunyadi lángelméjéről és vitézségéről. A dicső hadvezér azonban nem sokkal élte túl e diadalt. A táborában kiütött pestis áldozata lett és Zimonyban hős bajtársa, Kapisztrán János vallásos vigasztalása mellett hunyta le 69 éves korában szemeit.

Hunyadi János nemcsak Erdélyben született, hanem elsősorban erdélyinek is érezte magát mindig. Erdélyben aratta első világraszóló diadalait. Ide is tért vissza nagy háborúi után, ha csak tehette, fáradalmait kipihenni, s földjében is - Gyulafehérváron - alussza örök álmát. Erdély nagy történeti jelentősége nemcsak az anyaországra, hanem az egész Kelet- és Közép-Európára is általa és az ő korszakában érvényesült először.

Már említettük, hogy a székelyek hadi szolgálatait miként igyekezett megjutalmazni. De nemcsak egyesekre gondolt székely vitézei közül, hanem az egész székely nemzetre is. 1451-ben Vízaknai Miklós alvajda és vingárti Geréb János görgényi várkapitányokkal a székelyeket Marosvásárhelyre nemzeti gyűlésbe hívatta össze, hogy tanácskozzanak állapotukról és adják elő kívánságaikat. Ez a nemzetgyűlés hozta a székelyek első ismeretes törvényét, a székely örökösödési törvényt, amelyet Hunyadi János meg is erősített.

Hunyadi a szászokról sem feledkezett meg. Fegyveres szolgálataikat is igénybe vette, valahányszor a haza érdekében szüksége volt rá. Többek között 1451-ben 600 lovast kért tőlük, mint felhívó levelében írta, a haza oltalmára. E szolgálatokat meg is jutalmazta. Ugyanebben az évben Szászsebesről rendeletet adott ki, amelyben meghagyta, hogy az egyházi emberek ne avatkozzanak a szászok világi ügyeibe. A Szebentől délkeletre fekvő Talmács, Vöröstorony és Lator várakat a hozzájuk tartozó hét faluval együtt, amelyek eddig Fehér megyéhez tartoztak, a szász székekhez csatolta. Brassónak megengedte, hogy a Cenkhegyen épült királyi vár falait lebonthassák és a város bástyáihoz épület anyagul felhasználhassák. Szeben várfalainak kijavítására a királyi kincstárból 20 márka ezüstöt adott. László vajdának megparancsolta, hogy azokat a földeket, amelyeket némely nemesek és kenézek a szászoktól elvettek, azoknak visszaadassa. Medgyes és Nagyselyk székeknek Róbert Károlytól kapott azt a kiváltságát, hogy magukat a hadi szolgálat alól pénzzel megválthassák, megerősítette. A Medgyes közelében fekvő Bolkács és Zsidve községeket szász városi-joggal ruházta fel. Még vajda korában meghagyta Vízaknai Miklós alvajdának, hogy azokat, akik a szász kereskedőket útjuk közben megtámadják, ölesse meg.

A szászokat pártfogolta és érdekeiket, amennyiben összeestek a haza érdekével, védelmezte, de tudott velük szemben erélyes is lenni. A besztercei szászok V. László királynak abban a tényében, hogy városukat, mint örökös grófságot Hunyadinak adományozta, jogaik sérelmét látták. Fegyveresen tiltakoztak az ellen, hogy Hunyadi városukat birtokába vegye. Hunyadi azonban katonai erővel csendesítette le felkelésüket, és hogy jövőre ilyen ellenszegülésre kedvük se legyen, a város féken tartására a város szomszédságában emelkedő egyik hegyen erős várat építtetett.

Hunyadi nemcsak a várak építésével és a városok megerősítésével törődött, hanem Erdély földjét szép és nagyobb szabású középítkezésekkel is igyekezett szebbé tenni. Az ő bőkezűségéből nyerte mai alakját a gyulafehérvári székesegyház. A szentimrei csata emlékére építtette saját költségén a magyarorbói, szentimrei és tövisi templomokat. Az ő anyagi támogatásával épült Kolozsvárt a gótikus építkezés két igen szép emléke: a reformátusok Belfarkas utcai temploma és a ferencrendiek óvári kolostora. A vajdahunyadi várat is ő építtette fő- és nagyobbik részében.

Hunyadi emlékét nemcsak nagy tettei és építkezései őrzik Erdélyben, hanem az erdélyi magyarságnak az a tudata és hálaérzete is, amelynél fogva benne a magyar gondolat európai hírű képviselőjét, saját nemzeti géniuszának legdicsőbb katonai képviselőjét látja, olyan alakját a magyar nemzet történetének, amelyet tőle elvitatni vagy elidegeníteni semmiféle jogcímen sem lehet. Hunyadi János a magyar történelem legdicsőbb és igazán magyar alakja volt, s az is marad örökre.

Oldal: Erdély Története a Hunyadiak Korában
Várak-Várromok-Kastélyok (Hadviselés) Lovagi Kultúrák és Kézifegyverek - © 2008 - 2025 - varak-varromok-kastelyok.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat