Karácsony a középkorban

A 14-15. századi emberekre a mély vallásosság jellemző, életüket az egyház szigorú normák, keretek között szabályozta. Vallásosságuk leginkább az ünnepek alkalmával nyilvánult meg.

A középkor egyik fontos ünnepe volt a karácsony, melynek időpontja egybeesett a téli napfordulóval. A 4. századig nem volt fix dátuma az ünnepnek, majd I. Gyula pápa (337-352) határozta meg karácsony napjának december 25-ét.

A mai karácsonyi ünnepektől eltérően a középkorban hosszabb ideig tartott az ünneplés, a karácsony egyfajta lezárása volt az évnek. Mivel a munka ilyenkor szünetelt, ezért a családi ünnepek és a pihenés hónapjai ezek. Az egyház az ünnepnapokon tiltotta a munkát, persze ez alól mindig akadtak kivételek. Karácsony este együtt üldögélt a család a tűz mellett, majd együtt indultak a templomba.

A karácsony előtti időszak, advent a böjt időszaka, amiben bizonyos ételek fogyasztása tilos volt (pl tojás, hús). Ez volt a bűnbánás időszaka, amikor az emberek a túlvilági dolgokra koncentráltak, misékre jártak, elmélyültek vallásukban. Emiatt is várták annyira a karácsonyi ünneplést, a bőséges lakomákat. Az advent kezdetét éjféli harangozás jelezte. A keresztények kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek meg, illetve az egyházban nem is volt kötelező az advent ünneplése. A 7. században Nagy Szent Gergely pápa rendelte el a négy adventi vasárnap megtartását, illetve majd csak V. Pius pápa tette kötelezővé az advent ünneplését 1570-ben.

Karácsony második napja az adakozás napja, amikor az előljárók (a király, a nemesek, kézművesek és kereskedők) pénzt adományoztak a szolgálóiknak, inasaiknak kifejezve ezzel bőkezűségüket. Az ünneplés és lakomázás után a karácsonyi ünnepkör egészen Vízkeresztig folytatódott.  A vízkereszt, vagy háromkirályok napja különlegesebb és vidámabb ünnep volt. A távolról érkezett három király jobban megragadta az emberek képzeletét. Vízkeresztkor csoportok járták körbe a várost és eljátszották a királyok érkezését.

Karácsony ünnepéhez számos hagyomány és szokás kapcsolódik, melyeket többnyire a római és a pogány hagyományokból (pl. a "Dies Natalis Solis Invicti" vagy a Saturnaliák ünnepe) vett át a keresztény egyház.

Karácsonyfa

A téli napfordulóhoz kötődő pogány hagyományokban még nem szerepel a mai értelemben vett karácsonyfa, azonban a fák és örökzöldek fontos szimbólumok voltak. A téli napforduló idején örökzöld növényekkel díszítették a házak belsejét és külsejét egyaránt, hogy elűzzék a hideg tél egyhangúságát. A keresztény világban ezért lettek az örökzöldek az élet és az örökkévalóság szimbólumai. A füzérbe font örökzöldekkel, a fagyönggyel, a repkénnyel és a magyallal díszítettek. A keresztények úgy hitték, hogy a magyal bogyóit Krisztus vére színezte pirosra, mikor a töviskoronát viselte.

A középkorban a templomokat Szenteste (amit Ádám és Éva napjának hívtak) almával díszített faágakkal ékesítették. A fákat ekkor még nem vitték be a házakba. A 16. századi Németországban Szenteste papír virágokkal díszített fenyőket vittek a város főterére, ahol nagy ünneplést tartottak, a feldíszített fákat körbetáncolták, majd a szertartás részeként elégették. A karácsonyi faágak, fatuskók égetése, illetve az ehhez tartozó örömtüzek, ünneplések más nemzetek hagyományaiban is jelen voltak.

Az első írásos feljegyzés a mai értelemben vett karácsonyfáról a 15. század végéről, Strasbourgból származik Sebastian Brant német író tollából. Ekkoriban a fákat almával, ostyával díszítették A gyertyával díszített karácsonyfát elsőként 1660-ból jegyezte le Lisolette pfalzi grófnő egy 1708-ban írt levelében. A karácsonyfa-állítás szokása hazánkban a 19. században jelent meg, főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon. Magyar jellegzetesség a szaloncukor, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira akasztanak.

Étkezés

Az adventi szigorú böjtölés után mindenkinél más került az ünnepi asztalra, kezdve a vadkantól a libáig. Persze ezt is az emberek anyagi helyzete nagyban meghatározta, mindenesetre a liba népszerű étel volt. A pulyka csak az 1520-as évektől terjedt el Európában, miután a spanyolok behozták az újvilágból (hazánkba török közvetítéssel került be).

Speciális ünnepi ételek és italok is megjelentek, ilyen volt az angol wassail. Ez egy forró fűszeres ital, amit sörből és mézből készítette és gazdagon fűszereztek. A wassail szó nagyjából jó egészséget jelent.

2009. December 09.

Karácsonyi ének (A Christmas Carol)
Kattintson a képre!	színes, magyarul beszélő, amerikai családi film, 95 perc, 1999 rendező: David Hugh Jones író: Charles Dickens forgatókönyvíró: Peter Barnes zeneszerző: Stephen Warbeck operatőr: Ian Wilson dramaturg: Peter Barnes vágó: David Martin szereplő(k): Patrick Stewart (Mr. Ebenezer Scrooge) Richard E. Grant (Bob Cratchit) Desmond Barrit (A Karácsony szelleme) Ian McNeice (Mr. Albert Fezziwig) Saskia Reeves (Mrs. Cratchit) Dominic West (Fred) A film értékelése: 9,2/10 (88 szavazat) Értékelje a filmet! Válasszon!1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Oldal: Karácsony a Középkorban
Várak-Várromok-Kastélyok (Hadviselés) Lovagi Kultúrák és Kézifegyverek - © 2008 - 2024 - varak-varromok-kastelyok.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat