Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
1. § A királyi méltóságnak a közönséges keresztyén hit éltető erejéből táplált munkássága sikeresebb és derekasabb szokott lenni más méltóság munkáinál.
2. § És mivelhogy minden nemzet az ő tulajdon törvénye szerint igazodik, azért Mi is, országunkat Isten akaratából kormányozván, mind a régi és mostani császároknak példájokra, tanácsi elmélkedésből szabtunk módot a mi népünknek, hogyan élne tisztességes és háboruság nélkül való életet: hogy valamint meggazdagittatott isteni törvényekkel, azonképen világi törvények alá is vettetett légyen; hogy a mennyi előmenetelt nyernek a jók az isteniek által, annyi kissebbséget szenvedjenek a gonoszok és bünösök emezek által. Valamelyeket pedig elvégeztünk, a következőkben jegyeztük ide alá.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
1. Fejezet az egyház állapotjáról és Isten házának tiszteletéről
1. § Mert illik, hogy érezze haragját a király urnak, valaki az ő jóakaratát megveti és rendelését általhágja.
2. § Mindamellett parancsolja meg a király az ő birodalma alatt való embereknek, hogy a mi adományt engedett, azt bántatlanul hagyják. Ne hallgasson pedig afféle meggondolatlan bizonygatásokra, hogy nem kell egyházi vagyon, az az, hogy az Uraknak Urának nem kell jószágot adni. Tehát legyen az a király oltalma alatt és viseljen gondot róla mint a maga tulajdon örökségéről, sőt még jobban, mert a mennyivel nagyságosabb Isten az embernél, annyival előbbvalók Isten dolgai a halandók javainál.
3. § És azért ugyan megcsalatkozik minden, a ki többet kérkedik ő magának, hogynem az Urnak dolgaival; a melyeknek Istentől rendelt őre és oltalmazója nemcsak megtartani tartozik azokat szorgalmatos gonddal, hanem gyarapitani is köteles; és inkább is illik azokat oltalmaznia és öregbitenie, melyeket előbbvalóknak mondottunk, mint a maga dolgait.
4. § Valaki tehát esztelenül, jámbortalan botorságból kisértené a királyt, hogy jó szándékától elforditsa, és az ilyennek elméjét megcsendesiteni semmi módon nem lehetne, ha szinte valamelyes ideigvaló szolgálatra alkalmatos tag lenne is, vágja el a király magától és vesse ki, amaz evangyéliomi tanitás szerint: Hogyha a te lábad vagy kezed, vagy a te szemed azt miveli, hogy megbotránkozzál, vágd el vagy vájd ki azt és vesd el tőled.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
2. Fejezet a püspökök egyházi hatalmáról
1. § Akarjuk, hogy a világiak az egyházak igazgatásában, az árvák és özvegyek oltalmazásában az ő szolgálatjokhoz alkalmaztassák magokat, és engedelmesek legyenek nekik a keresztyén vallás megtartásában.
2. § És az ispánok és birák legyenek az egyház előljáróival egyetértők az igazságtételben, mint Isten törvénye parancsolja.
3. § És az igaz törvényt se valakinek hazugsága vagy hamis tanusága, se hitszegés vagy jutalom, semmiképen meg ne vesztegesse.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
1. § Világi ember tanuságát papi rend ellen senki el ne fogadja.
2. § És senki valakit a papok közül nyilvánságosan vallatni ne bizakodjék, hanem csak az egyház előtt.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
4. Fejezet a papok szüntelen és nehéz munkájáról
Tudjátok meg atyánkfiai mindnyájan, hogy mindeneknél feljebb munkálódnak a papok.
1. § Mert kiki közületek a maga terhét hordozza, ők pedig a magokét és mindenekét egyen egyen.
2. § Annakokáért, valamint ők ti értetek mindnyájan, ti is azonképen tartoztok ő érettek munkálódnotok minden erővel; ugy annyira, hogy ha kell, a lelketeket is rátegyétekértök.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
5. Fejezet a király engedelméről, hogy tulajdonát mindenki birhassa
1. § És az ő rendelését halála után se merje megbontani valaki.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
6. Fejezet a király és kincstár javai sértetlenek legyenek
1. § És senki valamit azokból el ne ragadjon vagy sikkaszszon, se valaki az elől mondottakban a maga számára kedvezést keresni ne merészeljen.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
7. Fejezet a vasárnap megtartásáról, hogy a munkának szünete legyen
1. § És ha ökörrel dolgozott, vegyék el ökrét és adják ételül a vár népének.
2. § Ha pedig lóval, vegyék el lovát, melyet a gazdája ökrön váltson meg, ha kedve tartja; és azon ökröt egyék meg, a mint mondtuk.
3. § Ha valakit egyéb szerszámokkal találnak, vegyék el szerszámait és ruháit, melyeket bőrén váltson meg, ha akar.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
8. Fejezet hogy vasárnap mindenki templomba járjon
1. § Valaki pedig konokul hátramarad, csapják meg és kopaszszák meg.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
9. Fejezet kántornapokon hust enni tilos
Valaki a kántornapi bőjtöt, kit mindenki tud, hust evén megszegi, egy egész hétig bőjtöljön bezárva.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
10. Fejezet pénteken hust enni tilos
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
11. Fejezet a gyónatlan megholtakról
1. § Ha pedig a rokonok és hozzá közeliek mulatnák el hogy papot hivjanak, és igy történnék gyónatlan halála, boldogitsák könyörgéssel és vigasztalják alamizsnával; de rokonai keserüljék meg az ő gondatlanságokat bőjtöléssel, a papok tetszése szerint.
2. § A kik pedig hirtelenvaló halál veszedelmébe esnek, temessék azokat az egyház minden tisztességtételével, mert Isten itéletei titkosak és elrejtettek mi előttünk.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
12. Fejezet a keresztyénség megtartásáról
1. § Ha pedig ellenkezéstől késztetve, a reá mért büntetést elviselni nem akarná, ismét azon itélet sujtolja hétszer izig.
2. § Végezetre, ha teljességgel nyakas engedetlennek találják, tegyen a király törvényt reá, mint a keresztyénség védője.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
13. Fejezet az emberölésről, először is, ha történetből esik
1. § Ha pedig szabad ember a szolgáját öli meg valakinek, adjon más szolgát érte, vagy árán váltsa meg és bőjtöljön a kánonok szerint.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
14. Fejezet azokról szól, a kik feleségöket ölik meg
1. § Ha pedig valamely jóravaló vitéz esik azon vétekbe, adjon a rokonoknak tiz tinót ugyanazon tanácsi végzésből, és bőjtöljön a mint mondtuk.
2. § És ha közrendü ember cselekeszi azon gonoszságot, békéljen meg öt tinón az atyafiakkal és alázza magát bőjtölésben, mint elől mondatott.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
1. § Ha pedig közrendü ember szeg hitet, vágják el a kezét vagy váltsa meg tizenkét tinóval, és bőjtöljön, mint a kánoni törvény parancsolja.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
16. Fejezet a szándékos emberölésről
1. § Ebből ötvenet a király kincstárába vigyenek, a más ötvenet adják a rokonoknak, tize pedig az itélőbiráké és közbenjáróké legyen. És maga a gyilkos bőjtöljön a kánonok rendelése szerint.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
17. Fejezet a szolgák felszabaditásáról
1. § Ha pedig szabadságot igért, és halála gátolván, bizonyságtételt nem szerzett róla, özvegyének és fiainak legyen hatalmok azon szabadságot megbizonyitaniok és alamizsnálkodniok a szegényeknek a férj lelke váltságáért, tetszésök szerint.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
18. Fejezet a templomi gyülekezetről és azokról, a kik mise alatt suttognak vagy fecsegnek
1. § Az ifjakat és közrendüeket pedig kössék ki mindenek szeme láttára a templom pitvarába és ostorozzák meg az ily nagy vakmerőségért.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
20. Fejezet szabad embert senki szolgaságra ne hajtson
1. § A mit ha ki gőgös merészség ösztönéből tenni bátorkodnék, legyen tudtára, hogy tulajdonából váltja meg; a mely váltság király és ispán között oszoljon, mint a többi.
2. § De ha valaki, eddig szolgaságban tartatván, törvény előtt keres oltalmat az ő szabadságának és megtalálja azt, éljen csak a szabadsággal, és a ki őt szolgaságban tartja vala, váltságot ne adjon.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
21. Fejezet azokról szól, a kik elszerzik másnak a vitézeit
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
22. Fejezet a vendégek befogadásáról
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
23. Fejezet arról, ha valakit megvernek, mikor a magáét keresi
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
24. Fejezet az özvegyekről és árvákról
1. § De ha megmásolván az ő szándékát, ismét férjhez akarna menni és az árvákat elhagyná, egyáltalában semmit az árvák javaiból magának ne tulajdonitson, hanem csak hozzá illendő öltöző ruhát adjanak véle.
2. § Ha pedig magzat nélkül maradt el özvegyül, és házasságtalan az ő özvegységében való megmaradásra igéri magát, akarjuk, hogy birja minden javát, és valamit azzal cselekedni akar, cselekedje azt. És az ő holta után szálljanak vissza azon javak a férje rokonságára, ha vannak rokonai; ha pedig nincsenek, legyen örököse a király.