634 m tengerszint feletti magasságban, a környék fölött mintegy 200 méterrel kimagasodó mészkőszikláról uralja a Szepesi-medencét a Szepesség egyik legértékesebb műemléke, a nemzeti kulturális örökségként nyilvántartott Szepesi vár. Amellett, hogy a 12-18. századok építészeti fejlődésének tükre, 4 hektáros (pontosan 41 426 m2) kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb vára.
A történelme is gazdag. A sziklát, amelyen épült, már a kora-, majd a késő-kőkorban lakták. A régi betelepítés időszámításunk idején érte el legnagyobb kiterjedését, amikor az ún. puchói kultúra népe hatalmas és nagy kitejedésű erődöt épített itt. Az erőd falait a közelmúltban végzett régészeti ásatások során meg is találták. De kiástak paraszti- és iparos- házakat és egy nagyméretű kultikus objektumot. Az erőd kiterjedéséből, falaiból és szerkezetéből arra lehet következtetni, hogy ez volt Közép-Szepesség központja. A falak, amelyek a terepen még felismerhetők, körbezárták az egész várat, áthaladtak a legnagyobb várudvaron is. Miután az erőd megsemmisült, a szomszéd dombon, a Drevenyiken, egy másik erőd épült. Csak ez a másik erőd megsemmisülése után kezdték építeni a mai Szepesi várat.
Szepeshely (Spišská Kapitula) Az eredetileg önálló Szepeshely ma Szepesváralja része. Egy dombon fekvő egyházi település, a XII. században létesült a templom mellett.
A XIII. század közepétől a szepesi apátság székhelye és búcsúhely. 1662-1665 között városfallal kerítették körbe, városként fejlődött tovább. 1776-tól a szepesi püspökség székhelye. Századok folyamán alakult ki házainak (30) és lakosainak (250-300) száma. A lakosságot az apátság, később püspökség személyzete alkotta. A házak az egyedüli utca mindkét oldalán találhatók, az utcát mindkét oldalon kapu zárja.
Szepeshely városi emlékhely. A várost Szent Mártonról elnevezett, 1245-1273-ban épült, kéttornyú, későromán stílusú katedrális uralja. Belső terét és a templomhajót gótikus stílusú hozzápítésekkel egészítették ki (Zápolya-kápolna). A katedrális belső berendezése, kiépítése rendkívül értékes - említsük meg a gótikus stílusú oltárokat, szobrokat, sírtáblákat, sírköveket, kelyheket, harangokat, stb. Az 1317-ből származó freskókon Károly Róbert király koronázása látható. Itt van a Szlovákiában található legfrégibb dombormű is - a Leo albus (Fehér oroszlán).